A velünk élő színek

A színek mindenhol körülvesznek bennünket: nemcsak a természetben találhatóak meg, hanem az épített környezetünkben is. Ráadásul, az emberiség kezdete óta kísérik életünket, beavatkozva mindennapjainkba.  Hogyan teszik mindezt, s hogyan befolyásolták épített környezetünket? Ezekre a kérdésekre keressük most a választ.

Ahhoz, hogy megértsük a színek mindennapjainkra gyakorolt hatásait, meg kell ismerni szerepét,  pszichológiai, fiziológiai és egyéb jellemzőit is, de jelen cikk keretei között csak a színek történelem során betöltött szerepével foglalkozom: Hogyan jutottunk el a telített vérvörös szín kedvelésétől a 20. századra a teljes elszürkülésig.

Az ember színkedvelése több tényező eredményeként alakult ki, ezek elsősorban fiziológiai és pszichológiai jellegűek voltak, de a színek fizikai előállítása sokszor határt szabott neki. Egy-egy új szín "ipari" előállításával általában változott a színek kedveltsége. 

A szakértők számára az egyes történelmi korok emberei által otthonaik külső-belső dekorálására használt színek egyértelműen jellemzik a kort. Ha tudjuk hogy milyen színeket és milyen arányban használták, akkor a kormeghatározás leegyszerűsödik.

A színhasználat kezdetei

Tudományos kutatások bizonyították, hogy az őskorban az emberi szem érzékenysége még nem volt olyan fejlett, mint a ma emberének. A telt színeket ismerte, használta és szerette. Igénye azonban volt rá, hogy kutassa és tovább bővítse a színpalettáját. Eleinte a természetben fellelhető színeket ismerte és használta. A színezéke alapanyagául különböző színű földek, növények, ásványok jöhettek szóba. Ezekkel díszítette otthonát, ehhez kapcsolta a különböző érzelmeket, élményeket. Az egyes fogalmakhoz társított színeink ezektől az időktől kísérnek el bennünket és vannak jelen a tudatukban mai napig. Például a leggyakrabban használt vörös több jelentéstartammal is társult, az élet, a vér, a túlélés, a tűz színe is volt. A narancssárga a napfénnyel, a kék az égbolttal, a zöld a természettel, a barna a földdel kapcsolatos. Ezek az emberiség kollektív színemlékei, amelyek mai napig ott vannak tudatunkban.

Az élet színe, a vörös

A történelem során évezredekig megmaradt a vörös szín kedvelése, amely elsősorban az életet, a túlélést szolgálta. Amíg elődeink életében természetes volt a vér látványa, addig a vörös volt a legkedveltebb szín. Ez hosszú ideig fennmaradt, még az ókori Egyiptomban is a vörös volt a legpreferáltabb szín. Ezt a színt alkalmazták legtöbbet házaik dekorálására.

Az évszázadok múlásával lassan a vörös szín elsőbbsége tompulni kezdett, hiszen a barbár és véres korszakokat felváltotta egy "kulturáltabb" világ. Erre az időszakra már jellemző, hogy a narancs és a sárga is veszített jelentőségéből; a zöld, a kék színek használata pedig fokozódott.

Ma már megelőzi a kék, a zöld, az ibolyaszín a vörös kedveltségét. A vörös látványa olyan erős hatással van ránk a mai korban, hogy ösztönösen kerüljük nagy felületű alkalmazását otthonunkban. Azonban továbbra is szükségünk van e színre fiziológiai és pszichológiai hatása miatt, ezért nem nélkülözhetjük jelenlétét. Otthonunkban csak kisebb kiegészítőként alkalmazzuk, például: párna, kaspó, kép, stb.

A színkedvelés változásai

A görög, a római, majd a középkor színeit ha folyamatában nézzük, eleinte még a vörös szín a jellemző, majd fokozatosan átadta helyét a kéknek. Gondoljunk arra, hogy a görögöknél mennyire kedvelt lett a kék szín használata. Nemzeti színükké vált, s a házaik festésénél, különösen a nyílászáróiknál a mai napig szívesen alkalmazzák. 
A középkorban az erőteljes árnyalatokat szerették és szívesen használták a nagy kontrasztokat. Itt kiemelhetjük a reneszánsz kor életigenlését, s harsány színvilágát.

A barokk kor és a rokokó színkedvelése közel áll egymáshoz. Érdekes látni, hogy már nincsenek kiemelt, domináns színek, inkább a telt színek skálája bővült tovább. A kezdeti kontraszt is csökken az idők előre haladtával. Már nem nagy kontrasztokat használnak, hanem az épületek plasztikusabb elemeit, párkányait, pilléreit, tagozatait emelték ki a falakénál világosabb tónusokkal.

A klasszicizmus korában már elmaradoznak a telített tónusok, s megsokasodnak a kevésbé telített színek variációi. A színek világossága tovább nő. Ahogy haladunk a romantika épületei felé, már a közepesen telített színek is eltűnnek, és a színvariációk száma is rohamosan csökken.

A 20. század forduló utáni időkre a kontraszt alkalmazása szinte teljesen eltűnt, s csaknem bekövetkezik a teljes elszürkülés, amelyben az ipari fejlődés döntő szerepet játszott. A század második felében szerencsére ismét kezdenek színesedni épületeink, aminek ezúttal nem a festékipar, hanem az építészek elképzelései szabhatnak határt. 

Egyéni színkedvelés alakulása

Érdekes összehasonlító kutatást végeztek a mai emberek különböző korosztályainak színkedvelése és a korábbi korok színkedvelései között. Talán nem meglepő módon van összefüggés:

A színkedvelés történelmi változása az egyén színkedvelésének változását követi gyermekkorától a felnőtt koráig.

Vagyis a gyerekek színpreferenciája a római kor preferenciájával mutat hasonlóságot. A harsányabb, kontrasztosabb színek kerülnek előtérbe, ezeket szeretik a gyerekek használni. A 17-19 évesek a reneszánsz színpreferenciával azonosulnak legkönnyebben. Erre a korszakra az életigenlés és az élet örömeinek élvezete jellemző. A 25-30 évesek, függetlenül a nemtől a 20. század eleji preferenciával mutatnak rokonságot. Azaz a szinte teljes elszürkülés. Visszafogottabb vonalak, színek, a lázadó korszak végeztével a szabályoknak megfelelés, a nem feltűnés a jellemző. A családtervezést, a "túlélést" nem a vibráló színkavalkád segíti, hanem a beolvadás egy társadalmi rétegbe.

Az eddigiekből láthatjuk, hogy a színek kedvelése korszakonként és koronként is változik, ahogy mi magunk is változunk folyamatosan. Ráadásul már túl vagyunk azon a felismerésen is, hogy a színek rombolni, s építeni is tudnak egy teret. A színek megértése természetesen nem egyszerű, hiszen magukban hordozzák mindennapi életünket, a társadalmi elvárásokat, s megannyi fiziológiai és pszichológiai tényezőt. A színekre szükségünk van, de hogy kinek milyen színre, mikor, hol és mennyi ideig, az egyénenként változik. Legyünk tudatosabbak a színekkel!

A cikk a Kineziológia magazinban jelent meg.